– Nemrégiben jelentette be, hogy függetlenként indul majd jövőre Szentgotthárdon, a polgármester-választáson. Ön ugyanakkor egy országossá szerveződő párt alelnöke. Mennyire egyeztethető össze a helyi és az országos politika?
– Szerintem nemcsak összeegyeztethető, de egy településnek javára válhat, ha az országos közéletben is jelen lévő politikus irányítja. Születésem óta Szentgotthárdon élek, annak idején országgyűlési képviselőként is szeretett városom ügyeire összpontosítottam. 2021-ben léptem be a Mindenki Magyarországa Mozgalomba, amelyből Márki-Zay Péter vezetésével nemrégiben megszületett az európai, nyugatos irányt képviselő Mindenki Magyarországa Néppárt. Habár a párt alelnöke vagyok, a polgármesterségért valóban függetlenként kívánok indulni. Ha megválasztanak, hivatali működésemből ki fogom zárni a pártpolitikai érdekeket. Pártállástól, világnézettől függetlenül mindenkivel hajlandó vagyok együtt dolgozni, aki tenni akar a városért.

 – Az országot járva naponta szembesülhetünk a társadalom apátiájával. Az embereknek mintha elegük lenne a politikából, a pártokból. Ugyanakkor a közvélemény-kutatási adatok szerint már mind Vona Gábor, mind Márki-Zay Péter pártjának mérhető támogatottsága van, egyelőre 1-2 százalék. Persze a hosszabb távú tendenciákat lesz érdemes majd figyelni, akkor dőlhet el az új alakulatok sorsa is. Nem érzik a sötétbe ugrás veszélyét?
 – Nyilván érezzük, mint ahogyan azt is: hatalmas az igény új politikai erőkre, leginkább azért, mert a mostani ellenzéki pártok többsége elkoptatta magát. Az elégedetlenek figyelme ezért is fordul az újak felé, ahogy azt a mérések is alátámasztják. A Mindenki Magyarországa Néppárt azért lehet vonzó sokak számára, mert következetesen korrupcióellenes, néppárti jellegét pedig nemcsak a neve, hanem a párttagság összetétele is bizonyítja.

 – A Mindenki Magyarországa Néppárt vezetője ugyanakkor az a Márki-Zay Péter, aki az utóbbi idők legnagyobb választási vereségét tudhatja maga mögött. A bukást sokan elemezték már. Mit gondol, miben áll Márki-Zay felelőssége?
– Kétségtelen, hogy hatalmas ellenszélben kampányoltunk, a hatalom propagandagépezete – akár a háborús helyzetet kihasználva, akár más dolgokat elferdítve – sokat tett azért, hogy a közös miniszterelnök-jelöltet és az egyes jelölteket is lejárassa. Ám nem akarom megkerülni a kérdést. Maga Márki-Zay Péter kimondta többször, és én is azt gondolom, hogy több dologban hibázott. A kommunikációban például. Joggal lehetett kritizálni, mert néha túlságosan belement részletkérdésekbe, olykor túl hosszan és túl sokat beszélt. Nemegyszer máshogyan kellett volna fogalmaznia. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy csupán látszólagos egység állt mögötte, ez pedig az ő munkáját és helyzetét jelentősen gyengítette. Sajnos szinte mindegyik politikai párt csak a saját hasznát nézte. Néhányuknak nem volt fontos más, mint a minél nagyobb parlamenti frakció, és a Márki-Zay Péter vezette kormányváltásban sem voltak érdekeltek.

– Kikre gondol?
– Elsősorban a DK-ra, de a hozzájuk akkor szorosan kötődő Jobbikra és LMP-re is. Nonszensz volt az is, hogy akik az előválasztást elvesztették vagy azon el sem indultak, nagyon jó, általában befutó listás helyeket kaptak. De akkor mi célt szolgált az előválasztás? Probléma Gyurcsány Ferenc személye is. Amíg ő markáns alakja az ellenzéknek, addig nem lehet félnivalója a Fidesznek a kormányváltástól. Ugyanakkor fontos különválasztani magukat a pártokat és a szavazóikat. Az eredmény egyébként megmutatta, hogy az ilyen jellegű széles körű együttműködés mennyire nem hatékony a gyakorlatban. Másként kell belevágni legközelebb.

 – Hogyan?
 – Az egyéni választókerületekben, ahol ez megoldható, ott egy jelölttel. Viszont mindenképpen legalább két lista kell. Az egyiken esetleg az „óbaloldali pártok” szerepelhetnének – ha meg tudnak egyezni –, a másikon pedig a valódi rendszerellenes pártok. Néhányan már 2022-ben is úgy gondoltuk, hogy jobb lenne a két listás megoldás, ám ezt a többség elvetette. Az EP-választás után – akkor sokan ki fognak hullani a rostán – kell okosnak lenni és az új erőviszonyok között megtalálni a megfelelő megoldást.

 – Hosszú időn keresztül volt a Jobbik politikusa, több mint egy évtizeden át parlamenti képviselője, Vas megyei vezetője, kilépéséig pedig az alelnöke. Mit gondol, mi áll régi pártjának hanyatlása mögött?
 – 2020-ban léptem ki, mert nem kívántam asszisztálni a Jakab Péter-féle irányzathoz. Jakab elnökké választása után látványosan antidemokratikus irányba mozdult el a Jobbik vezetése, ami számomra vállalhatatlan volt. Ráadásul a DK vált a Jobbik legnagyobb szövetségesévé, ami alapjaiban ásta alá a párt hitelességét. A néppártosodási folyamat, amelynek egyik szorgalmazója voltam, ekkor futott zsákutcába. A hanyatlás már Vona Gábor távozását követően elindult. A gödörből azóta sem sikerült kimászniuk.

 – Vége lenne a Jobbiknak tehát?
– Ezt egyelőre nem állítom. Az viszont bizonyos: ha a jövő évi EP-választáson nem tud 5 százaléknyi szavazatot szerezni, akkor utána nehéz lesz feltápászkodni a padlóról. Mint mondtam, szerintem az európai parlamenti választások után nagyon át fog rendeződni a hazai pártrendszer, több politikai erő lényegében el fog tűnni. Persze nem rögtön, mert a parlamenti képviseletük egyelőre megmarad. Ezt nyilván a Jobbikban is érzik, próbálják is visszapozicionálni magukat jobbközépre a Jakab-féle DK-s kaland után, amit a nagy többség támogatott. Ilyet azonban szerintem nem lehet a politikában eljátszani. Olykor nyilván érdemes váltani, jó értelemben változni, de hiteltelen, ha egy párt szinte évente módosítgatja az irányvonalát.

 – A választópolgárok bajban vannak, mert egyre több az ellenzéki párt, és egyre nehezebb megkülönböztetni őket. Az önök pártja miben más, mint a többiek?
 – Nyugatos, európai párt vagyunk, amelynek vezetőségében a jobbközép felfogásúak vannak többségben, de várjuk sorainkba a baloldaliakat, centristákat, liberálisokat és zöldeket is.